Miranda Peterson
Demivel való aprócska veszekedésünk, beszélgetésünk után sikeresen lebeszéltem a bandával a „fellépést”. Vagy inkább Harry-vel, amit nagy mosollyal az arcán elfogadott, pedig még győzködnöm sem kellett.
Mindezek után a göndör fiúval rohantunk megkeresni barátnőm, hogy egyeztessenek mindent.
Miután sikeresen végeztünk beiktattuk a haza utat, ami bő 30 perc alatt végbement.
Mindezek után a göndör fiúval rohantunk megkeresni barátnőm, hogy egyeztessenek mindent.
Miután sikeresen végeztünk beiktattuk a haza utat, ami bő 30 perc alatt végbement.
A buli előtti napok az előkészültekkel teltek el, ugyanis Demi nem bírta egymaga összehozni egy nap alatt az egészet, kellett hozzá „tökéletes szaktudásom” is.
A nagy karácsonyi parti napjához elérve unottan keltem föl ágyamból, még ha nem is aludtam, fölkaptam magamra a megbeszélt ruhát, kifésültem hullámos hajam és kisiettem a nappaliba megnézni pontosan mennyi idő van még.
- Hm, még fél óra. Milyen pontos vagyok – motyogtam magamban és lehuppantam kényelmet nyújtó kanapémra. Talán ha 10 percet tölthettem el így máris csöngettek. Az ajtó irányába sétáltam, s kinyitottam azt.
- Mira, segítened kell! Rengetegen jöttek oda, most hívott Stacey, és nem férnének be – rontott be a lány lihegve.
- Na és én, ahhoz minek kellek oda?
- Hát tudod… csak azokat kell beengedni, akik normálisak – egyenesedett ki és nekitámaszkodott az ajtónak – na, jó, gyere… majd út közben elmondok mindent – ragadta meg karom, és kihúzott a házból. Kint lefékezett és várta, hogy zárjak magam után, amit én megtettem. Lerohantunk a lépcsőkön, ki a nagykapun egyenesen a fehér kocsi felé.
- Hm, még fél óra. Milyen pontos vagyok – motyogtam magamban és lehuppantam kényelmet nyújtó kanapémra. Talán ha 10 percet tölthettem el így máris csöngettek. Az ajtó irányába sétáltam, s kinyitottam azt.
- Mira, segítened kell! Rengetegen jöttek oda, most hívott Stacey, és nem férnének be – rontott be a lány lihegve.
- Na és én, ahhoz minek kellek oda?
- Hát tudod… csak azokat kell beengedni, akik normálisak – egyenesedett ki és nekitámaszkodott az ajtónak – na, jó, gyere… majd út közben elmondok mindent – ragadta meg karom, és kihúzott a házból. Kint lefékezett és várta, hogy zárjak magam után, amit én megtettem. Lerohantunk a lépcsőkön, ki a nagykapun egyenesen a fehér kocsi felé.
A helyszínhez megérkezve kikerekedett szemekkel, tátott szájjal bámultam a nagy tömeget. Demi oldalba vágott és felém nyújtott egy kis dobozkát. Félve nyúltam oda érte.
- Ez…
- A tiéd – meg sem várva mit mondok válaszolt – nagyon boldog karácsonyt! – erre a mondatára hatalmas mosoly terült el arcomon és magamhoz öleltem a lányt.
- Annyira köszönöm. Én… nem hoztam neked semmit – engedtem el, mert látszólag kiszorítottam belőle a szuszt
- Dehogynem. Segítettél nekem, holott én nem viszonoztam semmit. Na, bontsd ki lökött és menjünk bulizni – parancsra széttéptem a lila kis csomagolópapírt, és kivettem a kis dobozka tartalmát.
Egy gyönyörű szép arany nyaklánc volt a kezemben, rajta „Miranda” feliratú medállal.
- Tudom, hogy nem rég óta ismerlek, de… - kapta ki a kezemből a láncot és a nyakamra helyezte – olyan vagy mintha a legjobb barátnőm lennél.
- Ez…
- A tiéd – meg sem várva mit mondok válaszolt – nagyon boldog karácsonyt! – erre a mondatára hatalmas mosoly terült el arcomon és magamhoz öleltem a lányt.
- Annyira köszönöm. Én… nem hoztam neked semmit – engedtem el, mert látszólag kiszorítottam belőle a szuszt
- Dehogynem. Segítettél nekem, holott én nem viszonoztam semmit. Na, bontsd ki lökött és menjünk bulizni – parancsra széttéptem a lila kis csomagolópapírt, és kivettem a kis dobozka tartalmát.
Egy gyönyörű szép arany nyaklánc volt a kezemben, rajta „Miranda” feliratú medállal.
- Tudom, hogy nem rég óta ismerlek, de… - kapta ki a kezemből a láncot és a nyakamra helyezte – olyan vagy mintha a legjobb barátnőm lennél.
A bejáratnál állva egyesével engedtük be a számunkra szimpatikus embereket, mintha valami puccos milliós partira lépnének be. Időközben megismerkedtem a titokzatos Stacey-vel. és megérkeztek az úgynevezett díszvendégeink, mármint a házigazdáé, mégpedig Harry-ék.
Így mindannyian bementünk a helyszínre, akik nem jutottak sorra azokat hátunk mögött hagyva.
Az 5 fiú fölrohant a színpadra „udvariasan” bejelentették saját magukat és játszani kezdtek.
Nem mondhatnám rossznak őket, de évszázadok múlása során az ember hall jobbakat is.
Hirtelen körbefordultam, és észrevettem, hogy a lányokat elnyelte a föld. Tehát körbejártam az épületet végül megtaláltam a célszemélyeket. Demi épp az ujját fogdosta, fájdalmas arckifejezéssel, Stac pedig egy törött üvegdarabbal bajlódik, pontosabban eltakarítja azt. Nagy mosollyal az arcán halad el mellette ujjai közt a véres tárggyal. - Vér – gondoltam magamban. Beljebb léptem és megcsapott ugyan az a jellegzetes vasszerű mámorító illat, mint az előbb.
Torkom kaparni kezdett, szemeim égni, és csak a vérző pontra bírtam összpontosítani.
Reflexszerűen kaptam torkomhoz. Ránéztem valami tükörszerű tárgyra ez esetben egy kanálra. Szemeim vörös színben pompáztak.
Hátráltam pár lépést, de a vámpír ösztön elhatalmasodott bennem. Lassú léptekkel haladtam a lány felé, aki szinte észre sem vett. Egy könnyed mozdulattal elkaptam csuklóját és égnek emeltem azt. Másik kezemmel kiegyenesítettem ujjait s a csordogáló vért lenyaltam ujjáról. Torkom még jobban égett így elengedtem kezét s most szám elé kaptam tenyerem. Ő mozdulatlanul állt így fölkaptam rá tekintetem. Ő kikerekedett szemekkel nézett a vöröslő szemeimbe, hátrált egy lépést.
- Mi-mi vagy te? – kérdezte tőlem halkan.
Így mindannyian bementünk a helyszínre, akik nem jutottak sorra azokat hátunk mögött hagyva.
Az 5 fiú fölrohant a színpadra „udvariasan” bejelentették saját magukat és játszani kezdtek.
Nem mondhatnám rossznak őket, de évszázadok múlása során az ember hall jobbakat is.
Hirtelen körbefordultam, és észrevettem, hogy a lányokat elnyelte a föld. Tehát körbejártam az épületet végül megtaláltam a célszemélyeket. Demi épp az ujját fogdosta, fájdalmas arckifejezéssel, Stac pedig egy törött üvegdarabbal bajlódik, pontosabban eltakarítja azt. Nagy mosollyal az arcán halad el mellette ujjai közt a véres tárggyal. - Vér – gondoltam magamban. Beljebb léptem és megcsapott ugyan az a jellegzetes vasszerű mámorító illat, mint az előbb.
Torkom kaparni kezdett, szemeim égni, és csak a vérző pontra bírtam összpontosítani.
Reflexszerűen kaptam torkomhoz. Ránéztem valami tükörszerű tárgyra ez esetben egy kanálra. Szemeim vörös színben pompáztak.
Hátráltam pár lépést, de a vámpír ösztön elhatalmasodott bennem. Lassú léptekkel haladtam a lány felé, aki szinte észre sem vett. Egy könnyed mozdulattal elkaptam csuklóját és égnek emeltem azt. Másik kezemmel kiegyenesítettem ujjait s a csordogáló vért lenyaltam ujjáról. Torkom még jobban égett így elengedtem kezét s most szám elé kaptam tenyerem. Ő mozdulatlanul állt így fölkaptam rá tekintetem. Ő kikerekedett szemekkel nézett a vöröslő szemeimbe, hátrált egy lépést.
- Mi-mi vagy te? – kérdezte tőlem halkan.
Még egyszer nagyon boldog karácsonyt minden kedves olvasómnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése