Kellemes olvasást!
Véleményeteket ne tartsátok magatokban!
Miranda Peterson
2012. december. 4
Hosszas, fárasztó nap után életkedv nélkül battyogtam föl a szobámba a nappaliból a tükör elé. Kisírt vöröslő szempárral találtam szembe magam. Undorodom ettől, a hűvös tekintetektől, hófehér bőrömtől. Hosszas nézelődés után bedobtam magam a puha ágyamba és fölidéztem magamban Azt az estét...
1827. április 27.-ei nap kezdődött minden. Este, pontosabban 10 óra. Sétáltunk haza legjobb barát nőmmel, Ezica Sweet-tel. Beszélgettünk az élet nagy dolgairól, iskoláról...
Ami mindezek után történt...még mái napig is félelemmel tölt el. Fekete kabátba burkolózott ijesztő, 25-ös éveiben járó férfi lépett mellénk. Erősen megragadta bal csuklóm és egyenesen a pislákoló lámpaoszlopnak nyomott. Fölemelte kezem, és orra elé emelte. Erica rémült arccal, ledermedve állt ugyan ott ahol az imént. Bólintottam egyet jelezve, hogy meneküljön innen. Eleget tett a kérésemnek, elfutott a velünk ellenkező irányba.
- Isteni illatod van, kislány - hallottam most már a nyakamba mászott férfi hangját. A vér is megfagyott ereimben.
A következő pillanatban rémült, falfehér, sápadt arcom fürkészte. Ajka elváltak egymástól, a fény tökéletesen megvilágította két méretes szemfogát. Hirtelen megint nyakamba borult. Tökéletesen emlékszem arra az érzésre mikor fogait bőrömbe mélyesztette. Próbáltam ellökni magamtól, de az erő elhagyta testem, térdeim megremegtek, és azt követően a természetfölötti lény már el is tűnt én pedig erőtlenül hullottam a földre. Szenvedtem a fájdalomtól, többször is nyakamon lévő harapásnyomhoz kaptam. Egyszer csak elsötétedett minden előttem.
Meghaltam? Bárcsak...
Ami mindezek után történt...még mái napig is félelemmel tölt el. Fekete kabátba burkolózott ijesztő, 25-ös éveiben járó férfi lépett mellénk. Erősen megragadta bal csuklóm és egyenesen a pislákoló lámpaoszlopnak nyomott. Fölemelte kezem, és orra elé emelte. Erica rémült arccal, ledermedve állt ugyan ott ahol az imént. Bólintottam egyet jelezve, hogy meneküljön innen. Eleget tett a kérésemnek, elfutott a velünk ellenkező irányba.
- Isteni illatod van, kislány - hallottam most már a nyakamba mászott férfi hangját. A vér is megfagyott ereimben.
A következő pillanatban rémült, falfehér, sápadt arcom fürkészte. Ajka elváltak egymástól, a fény tökéletesen megvilágította két méretes szemfogát. Hirtelen megint nyakamba borult. Tökéletesen emlékszem arra az érzésre mikor fogait bőrömbe mélyesztette. Próbáltam ellökni magamtól, de az erő elhagyta testem, térdeim megremegtek, és azt követően a természetfölötti lény már el is tűnt én pedig erőtlenül hullottam a földre. Szenvedtem a fájdalomtól, többször is nyakamon lévő harapásnyomhoz kaptam. Egyszer csak elsötétedett minden előttem.
Meghaltam? Bárcsak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése